A törvény különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. Előbbi a felek külön akaratnyilatkozata nélkül, objektív körülmények beálltával valósul meg, míg utóbbi esetben valamelyik fél részéről történő kezdeményezést feltételez.

Megszűnik a munkaviszony:

• a munkavállaló halálával
• a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével
• a határozott időre létesített munkaviszony annak lejártával
• ha a munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító, vagy a munkáltató döntése alapján a munkáltató egésze vagy egy része a közalkalmazottak, vagy köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató részére kerül átadásra.

A munkaviszony megszüntethető:

• a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével
• rendes felmondással
• rendkívüli felmondással
• azonnali hatállyal a próbaidő alatt

A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatokat írásba kell foglalni. A határozott idejű munkaviszony csak közös megegyezéssel, rendkívüli felmondással és próbaidő kikötése esetén azonnali hatállyal szüntethető meg. Ettől eltérően is megszüntetheti a munkáltató a munkaviszonyt, azonban a munkavállalót egyévi átlagkeresete, illetve ha a határozott időből egy évnél kevesebb van hátra, az arra jutó átlagkeresete illeti meg. 

A határozatlan idejű munkaviszonyt mindkét fél rendes felmondással megszüntetheti, a munkáltató köteles felmondását indokolni, mely csak a munkavállaló képességeivel, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A felmondás okának világosan ki kell tűnnie és indokának valóságát, okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

Nem szüntethető meg rendes felmondással a munkaviszony, azaz felmondási védelem alatt áll a munkavállaló pl. a betegség miatti keresőképtelenség, szülési szabadság és gyermek ápolására kapott szabadság, katonai szolgálat időszaka alatt. Ezt az indokolja, hogy az egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalótól ne lehessen olyan időszakban megválni, amikor nehezen találna újabb munkát. 

A felmondási idő 30 nap, az 1 évet azonban nem haladhatja meg. A munkáltató köteles a munkavállalót a felmondási idő legalább fele részében a munkavégzés alól felmenteni. 

A felmentési időre a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha legalább három éves munkaviszonya volt az adott munkáltatónál, és ha a munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg. 

A munkáltató illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél

• a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
• egyébként olyan magatartást tanúsít, mely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

A rendkívüli felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb az ok bekövetkeztétől számított 1 éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.

A munkaviszony megszüntetésekor a munkavállalót a munkakör átadásával, a munkáltatót a szükséges igazolások kiadásával kapcsolatos kötelezettség terheli.