Ugyanebben az időben nagy építkezések kezdődhettek Esztergomban is. A Géza fejedelem óta álló királyi palotát valószínűleg Könyves Kálmán uralkodása idején bővítették a feudális várakra jellemző lakótoronnyal, amelyhez palotaszárnyak járultak. Ezután kezdhették el a Szent Adalbert székesegyházat, a templom romjait ábrázoló XVIII. századi rajzokon látható formájában. Egy új elem is feltűnt Esztergom építészeti díszében: az állatalakos fejezetek mellett hatalmas korinthoszi fejezetek tűntek fel a pillérek féloszlopain. A váltás olyan meglepő, hogy ezt az ornamentikát a magyar művészettörténetírás hosszú ideig a pannóniai római kor hagyatékának tartotta. Hozzájárult a zavarhoz a XIII. század végén a krónikaíró Ákos mester is, aki azzal akarta növelni káptalanja tekintélyét, hogy az óbudai prépostságot I. István alapításaként tüntette fel. Az alapító azonban valószínűleg Péter király volt. Az apátságban ekkor készültek az esztergomiakkal szoros rokonságban levő, antikizáló építészeti faragványok. A prépostság szerteszóródott töredékei alapján igen gazdag dekorációra következtethetünk. 

 

60. ábra         
Bal oldalon: Királyi várkápolna, esztergomi királyi palota
Jobb oldalon: A somogyvári apátságból származó domborművek