A XIII. századi művészet elsőrendű feladata a nemzetségi monostorok építése volt. Nem új feladatról van szó, de nem véletlen, hogy amikor mind az arisztokrácia, mind a középnemesség az ősök által kiérdemelt adományokra vezette vissza birtokaihoz való jogát, nagy szerephez jutnak a családok közösen birtokolt, bencés rendi és egyre növekvő számban premontrei kegyúri templomai. Ott, ahol a tatárok felégették a településeket, helyreállításra, újjáépítésre került sor, s a pusztítás az ország számos vidékén újabb munkaalkalmakat teremtett a korábban már dolgozó műhelyeknek. A siralmasan elpusztult ország új életre keltése újabb telepítési hullámot váltott ki, részben a városok lakosságának pótlására, részben új városok létrehozására. S a tatárjárás tapasztalatai, az esetleges újabb támadás elleni védekezés tette szükségessé, hogy tervszerű erődítési rendszert dolgozzanak ki, korszerű védelmi berendezéssel ellátott, erős várakat építsenek. Ilyen életfeltételek között fejlődött ki a későromanika művészete, s a művek mennyiségét tekintve is igen nagy teljesítményt ért el. A második gyulafehérvári székesegyház építkezése talán 1200 táján kezdődött. Ez az egyetlen, viszonylag épen álló székesegyház a korból. Németes hatást mutat sok helyen. A gyulafehérvári székesegyház építésével egyidejűleg, a XIII. század elejétől kezdve az újonnan épülő nemzetségi monostorok körül alakulnak ki a magyarországi későromanika legfontosabb műhelyei. A Győr nemzetség hatalmas, II. András szolgálatában kitűnt tagjai érdemeik elismeréséül 1208-ban eszközölnek ki alapító levelet lébényi bencés monostorukra, amely meglehetősen egyedülálló emlékünk. Valamennyi társánál egyöntetűbb, egységesebb megjelenésű. Mind téralkotása, mind külső tagozása kötöttebb rendet követ és régiesebb társainál. A szigorú tagolási renddel hatásos kontrasztot alkot a szokatlanul gazdag, kavargó levélornamentika.  Lébényben határozott szászországi kapcsolatok érvényesülnek. Igen nagy hatású volt környezetében a jáki apátsági templom. Az alapító, Ják nembeli Márton ispán 1220 táján kezdhette el az építkezést, mégpedig az apátsági templom északi oldalfalainak felhúzásával. Itt a dél-németországi templomok stílusához közel álló sajátosságok érvényesültek mind az építészeti tagolásban, mind a szobrokon. Az építkezés folytatása során olyan mestercsoport vette át a vezető szerepet, amelynek már ismernie kellett a bambergi dóm korábbi részeit. A jáki apátsági templom, amelyet 1256-ban szenteltek fel, különösen a szomszédos ausztriai területek emlékeivel van szoros rokonságban. 

  

63. ábra         
A gyulafehérvári székesegyház
A jáki apátsági templom