Emlékanyagunk arról tanúskodik, hogy feltehetően az ausztriai cisztercita kolostorok közvetítésével érkező koragótikus hatások jelentős szerephez jutottak a XIII. századi magyarországi építészetben. 1224-ben szentelték fel az újjáépített harmadik pannonhalmi apátsági templomot, de az építkezések valószínűleg még tovább tartottak. A vázszerűen, plasztikusan tagolt gótikus tér ideálját leginkább ez a templomtér közelíti meg. Pannonhalma a gótika felé utaló sajátosságaival nem áll egészen egymagában a XIII. század húszas-harmincas éveinek művészetében. Ebben az időben kialakult egy olyan, Ausztriát, Csehországot, Morvaországot magába foglaló művészeti kör, amely Magyarországon is éreztette hatását. E kapcsolatoknak nyomai már az óbudai királyi palota, a veszprémi nyolcszögű Szent György-kápolna maradványai és a Gizella-kápolna megmaradt részletei is a gótikus hatás terjedésére utalnak. A részletképzésben, ornamentikában sok rokonságot mutat ezekkel az emlékekkel az 1258-ban már készen álló zsámbéki premontrei monostor, melyet a francia szármzású, magas méltóságokat betöltő Aynard nemzetség építtetett. Úgy tűnik IV. Béla korában ez a stílusváltozat vált udvari stílussá: szerves továbbéléséről tanúskodnak a tatárjárás után újjáépülő Buda emlékei, elsősorban a német polgárság Nagyboldogasszony-plébániatemploma. Ugyanebben az időben a klasszikus gótika építészeti rendszeréhez közeledő törekvések figyelhetők meg a ciszterci rend építkezésein. Bélapátfalva apátságát 1232-ben alapították, s az épület ekkor megépített részei fejlett gótikus építéstechnikáról és gazdag növényi ornamentikáról tanúskodnak. Az építkezést csak a tatárjárás után fejezték be más mesterek, megváltozott tervek szerint.

64. ábra
Balról jobbra: A pannonhalmi apátsági templom
A zsámbéki templom
A bélapátfalfi templom