2.1.1 Termelésorientált szemléletmód
A termelésorientált szemléletmód kialakulása egybeesik az iparosodással és a nagyüzemi ipar növekedésével. Idézzük fel az ipari forradalomról tanultakat, hogy jobban megértsük a miérteket!
Az 1750 és 1850 között lezajlott technikai és gazdasági fejlődés az emberiség történetének korábbi eseményeinél nagyságrendekkel gyorsabban zajlott le és mélyebb társadalmi átalakulási folyamattal járt együtt. A gazdasági fejlődés motorja a nagyipari termelés lett, hiszen az addig működő manufaktúrák és céhek már nem tudták az egyre növekvő keresletet kielégíteni.
Kiegészítő anyag
Az ipari forradalom és hatása
Az ipari forradalom egyik előzménye a demográfiai robbanás, amely a fokozódó élelmiszertermelés és a javuló közegészségügy eredménye. A lakosság létszámának növekedése olcsó munkaerőt és megnövekedett keresletet teremtett. A vállalatok számára a fő probléma az volt, hogy hogyan lehet megfelelő mennyiségű terméket előállítani, ezért a termelés állt a középpontban. Megindult az iparosodás és az ipari forradalom, melynek az alábbi szakaszait különböztetjük meg:
- könnyűipar forradalma (textilipar);
- nehézipar forradalma;
- közlekedés, gépgyártás forradalma;
- mezőgazdaság gépesítése.
A műszaki újdonságokat először a textiliparban vezették be, hiszen a gyapjúfeldolgozás igen munkaigényes folyamat, és így (annak ellenére, hogy a munkavállalók 27%-át a gyapjúipar foglalkoztatta) a hagyományos módszerekkel nem tudott eleget tenni a megnövekedett keresletnek. A textilipar - a megnőtt kereslet hatására - rákényszerült a termelékenység növelésére. Az erőgépek feltalálása és ipari hasznosítása következtében a gyárak függetlenné tudtak válni földrajzi környezetüktől. A munka pontossága és teljesítménye a gépek termelésben való alkalmazásával addig ismeretlen szintet ért el. A textilipar után a nehézipar is bekapcsolódott a gazdasági átalakulás folyamatába. A speciális kavaró eljárás kifejlesztésével javítani tudták a vasgyártás termelékenységét. Az újfajta eljárások tömegesítették a vasfeldolgozást.
A gazdasági modernizálásához a termelés növelése mellett egyre nagyobb áteresztőképességű közlekedési utakra is szükség volt. A vízi közlekedés hamar felfejlődött, hiszen olcsón tudták szállítani a szenet és a vasat. A gőzgép feltalálása és a termelésben történő sikeres hasznosítása után megkezdődtek a kísérletek a gőzerővel hajtott járművek közlekedésbe való bevonására (vasút megjelenése). A második szakaszban a vasútépítés vált a gazdasági fejlődés fő hajtóerejévé. Megjelent az új közlekedési eszköz (gőzmozdony), mely gyorsaságával és megbízhatóságával fokozta a szén és acél iránti keresletet, forradalmasította a közlekedést. Ezáltal az acélgyártás lett az ipari forradalom kulcsiparága. Ez teremtette meg a lehetőséget a mezőgazdaság gépesítésére.
Az iparosodás kihatott a társadalomra is, mivel a gyorsuló gazdasági fejlődés hatására
- nőtt a nemzeti jövedelem
- mérséklődött a tömeges szegénység.
A folyamatosan növekvő fizetőképes kereslet meghaladta a kínálatot. A vállalat célja az volt, hogy
- minél több terméket gyártson (tömegtermelés);
- minél hatékonyabbá tudja tenni a termelést (addig növelte a termelési kapacitást, amíg a lehető legkisebb fajlagos egységköltséggel tudott előállítani egy egységnyi terméket - gazdaságos üzemnagyság);
- értékesítés, disztribúció révén a termékeket minél több helyre el tudja juttatni.
A csak a termelésre összpontosító szemlélet háttérbe szorította a fogyasztói igények kielégítését, hiszen középpontban nem a fogyasztó, hanem a termelés állt. Összefoglalva az eddigieket: a korszak jellemzője, hogy a piaci kereslet meghaladja a kínálatot; a növekvő kereslet kielégítése érdekében a vállalatok a termelés növelését tekintik a fő feladatuknak. A marketinget teljes mértékben a termelésnek rendelik alá, hiszen a termelés növelése a cél, a fogyasztói igények háttérbe szorulnak.
Henry Ford és a termelésorientált vállalat
A termelésorientált vállalatot Henry Ford filozófiája és a T-Modell testesíti meg. Ford koncepciója szerint a termék eladja önmagát, így csak a gyártásra kell koncentrálni. A híres T-modell volt az első autó, melyet sorozatgyártásban készítettek. Így sokkal kisebb lett az egységre jutó fajlagos előállítási költség, ami pedig azt jelentette, hogy széles rétegek tudták megvenni az addig luxuscikknek számító autót.
A Ford T-modell, 1919
Kiegészítő anyag
Henry Ford és a T-modell
1908. október 1.: Henry Ford amerikai autókonstruktőr bemutatja a Ford művek slágermodelljét, a 850 dollárba kerülő Ford Lizzy T-modellt (négyütemű, 2,91 lökettérfogatú, 20 lóerő teljesítményű automobilt). Ford azt a vásárlóréteget célozza meg a T-modellel, amely nem az eleganciát, hanem a megbízhatóságot és a gazdaságosságot tartja a legfontosabbnak, amikor autót választ. A tömegtermelés módszereinek (szerelőszalag, ergonómiai felmérések, korszerű munkaszervezés) bevezetése lehetővé tette, hogy 728 percről 93 percre csökkentsék az egy gépkocsi kibocsátásához szükséges időt, s a kibocsátás ugrásszerű növekedése a darabköltség és az eladási ár radikális csökkentését vonta maga után. 1913-ban 500, 1927-ben 290 dollárba került egy automobil. 19 éves piaci jelenléte alatt 15.500.000 T-modellt adtak el az USA-ban, egymilliót Kanadában és 250.000 darabot Nagy-Britanniában, milliók számára biztosítva a szabad autózás örömét, ami addig csak kevesek kiváltsága volt. (Kiss Mariann: Marketing mérnököknek - AKG Kiadó Budapest, 1996)