Miután a gazdasági világválságot követő időszakban általánossá vált az a tendencia, hogy a kínálat tartósan (ha nem is oly nagymértékben, mint a gazdasági világválság alatt) meghaladta a keresletet, a vállalatoknak fel kellett ismerniük, hogy csak akkor tudnak a piacon megmaradni, ha a fogyasztók szükségleteinek és igényeinek megfelelő terméket gyártanak.

A marketing feladata itt már

• a fogyasztói szükségletek/igények feltárása,
• az ezt kielégítő termékek és szolgáltatások kifejlesztése,
• előállítása és
• eljuttatása a vevőhöz
• a versenytársaknál gyorsabban és hatékonyabban. 

A verseny tovább éleződött, hiszen a fogyasztók nemcsak óriási termékválasztékkal találták szembe magukat, de életszínvonaluk is növekedett. Bővült az egyre nagyobb vásárlóerővel rendelkező rétegek köre, vagyis az emberek egyre nagyobb mértékben rendelkeztek szabadon felhasználható jövedelemmel. A telítődött piac következménye, hogy differenciálódtak a fogyasztói igények, ezért a vállalatok homogén csoportokra osztották fel vevőiket. Az így keletkezett csoportok már nagyjából egységes igényeit mérték fel és gyártották a számukra megfelelő terméket - ezt nevezzük piacszegmentációnak, célcsoportképzésnek. 

A vállalati koncepció középpontjába az értékesítés helyett a célpiacok körülhatárolása és az így megtalált szegmensek igényeinek kielégítése került.

A fogyasztók egyre tájékozottabbak, ismerik a különböző termékek előnyeit és hátrányait, így egyre öntudatosabb fogyasztóvá válnak. Pontosan tudják, hogy mit, miért és kitől szeretnének vásárolni. Az eddig használatos agresszív értékesítési módszerekkel már nem lehet befolyásolni vásárlási döntéseiket, csak úgy, ha felmérik a célcsoport igényeit, és az azokat az igényeket kielégítő termékeket gyártanak. A felgyorsult technológiai változások, az új termékek kifejlesztése, az innováció következtében a termékek egyre rövidebb időt töltenek a piacon. A vállalatoknak nemcsak K+F (kutatás-fejlesztés) tevékenységet kell folytatniuk a vevők pénzéért folytatott harcban, hanem meg kell győződniük arról is, hogy az a termék, amit ki szeretnének fejleszteni (hiszen jelentős költségvonzata van a termékinnovációnak), meg fog-e felelni a piaci és fogyasztói elvárásoknak. Ez azt is jelenti, hogy a vállalatok mindennapjaiban megnő a döntés-előkészítés és stratégiaalkotás jelentősége. Tehát összességében elmondható, hogy a fogyasztóorientált szemléletmód szerint a vállalat akkor érheti el célkitűzéseit, ha

• meghatározza, pontosan körülhatárolja a célpiacait;
• tisztában van a fogyasztói igényekkel és szükségletekkel;
• előállítja, értékesíti a megfelelő terméket a megfelelő fogyasztónak.

Ebben a korszakban elsődleges tényező a fogyasztó. Az agresszív értékesítési politikát felváltja a célpiacok körülhatárolása és a kiválasztott célcsoportok igényeinek kielégítése.