2.2.2 Termékorientált vállalati koncepció
A termékorientált vállalati koncepció szerint a fogyasztók azokat a termékeket részesítik előnyben, amelyek a legjobb minőségűek, a legtöbbre képesek, a legsokoldalúbbak, tehát a kiváló minőséget, a jó teljesítményt nyújtó innovatív termékeket keresik. Ezért a vállalatok energiájukat a „jó termék" előállítására és azok fokozatos javítására koncentrálják. Céljuk a korszerű, minőségi termékek előállítása és folyamatos tökéletesítése, tehát a hangsúly a termékfejlesztésen van.
A vállalat e személetmód szerint úgy gondolja, hogy a vevő preferálja a minőséget, a termék teljesítőképességét stb., és ezért a plusz tulajdonságokért hajlandó többet is fizetni a termékért. E személetmód középpontjában a termék áll a fogyasztói igények, szükségletek figyelembe vétele nélkül, mely az ún. marketing-rövidlátáshoz vezet. A marketing-rövidlátás kifejezés Theodore Lewitt amerikai professzortól származik.
Kiegészítő anyag
Marketing-rövidlátás a gyakorlatban
Az alábbi példa segítségével könnyebben megérthető, mit is jelent a marketing-rövidlátás a gyakorlatban:
„Egy vasúttársaság esetében a marketing-rövidlátás azt jelenti, hogy a vállalatra mint vasútüzemeltetőre tekinthetünk, a fogyasztóorientált megközelítéssel azonban arról beszélhetünk, hogy a vállalat a szállítási piacon tevékenykedik. Lewitt az amerikai vasutak történetének részletes elemzésével mutatja be a marketing-rövidlátás tragikus következményeit. A vasúttársaságok, amelyek a XIX. század végére valóságos intézménnyé váltak és részvényeiket a befektetők a legbiztosabbnak és legjövedelmezőbbnek tartották, alig hatvan évvel később teljesen elveszítették piaci dinamizmusukat, és fennmaradásukhoz állami segítséget kértek. Ez annál is meglepőbb - írja Lewitt -, mert közben a szállítási igény nem csökkent, hanem növekedett. A problémát a vasúttársaságok legfelsőbb vezetőinek termékorientált, rövidlátó szemlélete okozta. Tevékenységüket a vasút üzemeltetésének minél hatékonyabbá tételére koncentrálták - vagyis a termelésre -, és közben nem vettek észre két fontos változást. Egyrészt azt, hogy a fogyasztók, vagyis az utasok és a fuvaroztatók igényei megváltoztak, rugalmasságot és jobb kiszolgálást igényeltek. Másrészt pedig azt, hogy az igazi versenytársak immár nemcsak a vasúttársaságok voltak, hanem máshonnan - közúti szállítás, légi közlekedés - is érkeztek. Lewitt szerint mindkét veszélyt könnyen felismerhették volna és alkalmazkodhattak volna a változó piaci viszonyokhoz - hiszen ehhez minden technikai feltételük megvolt -, ha fogyasztóorientált szemlélettel tekintettek volna saját vállalatuk tevékenységére, és úgy határozták volna meg magukat mint a szállítási piac szereplői." (Chikán Attila-Wimmer Ágnes szerk.: Üzleti fogalomtár. Alinea Budapest, 2003.)